2009. márc. 18.

X akták


A kép készítésének körülményeiről röviden: emlékszem, egy hideg, téli szombat éjszaka volt, az emberek békésen szunyókáltak ágyaikban, a kutyák is összehúzták magukat rozoga faházaikban a Hold pedig félve bújt meg a tájra leszálló köd áthatolhatatlan takarója mögött. A tévében pont a "Bukás" c. film ment, amelyen kedvesem elaludt, egyedül néztem végig a Hitler utolsó napjait bemutató alkotást. Amikor a fotelből felálltam, észrevettem, hogy az utcai lámpák fényei csak nagyon nehezen tudnak áttörni a környékre leereszkedett ködön, így egészen valószerűtlen, sejtelmes hangulatot árasztott az utca. Egy hirtelen ötlettől vezérelve fogtam a gépemet, hónom alá csaptam az állványomat, és kimentem- fotózni. Csináltam néhány képet az udvaron, majd az utcára kilépve felpillantottam a lámpákra, és egyből az jutott eszembe: tisztára olyanok a fények, mintha egy ufó szállna le éppen. A gondolat olyannyira megtetszett, hogy az állványt felállítottam kb. 20 méterre az egyik lámpaoszloptól, beállítottam manuálisan az élességet (persze csak hozzávetőlegesen), a záridőt és a rekeszt, végül belőttem a késleltetőt, és odarohantam a lámpa alá, ahol igyekeztem "áhítatosan" felnézni az "ufóra". Mondanom sem kell, ezt meg kellett csinálnom néhány alkalommal, mire a kellő eredményt kaptam, de végül sikerült az elvárásaimnak megfelelően elkészítenem a képet. Rögtön ezután -kihasználva, hogy kedvesem még mindig békésen szunyókált- fel is dolgoztam a fotót, az Anett barátnémtól kapott ps segítségével. A feldolgozás részleteit hadd tartsam meg az "idegenek" titkául, de ha valakit nagyon érdekel, megírhatom priviben.
Nos, így készült a kép, melynek nagyobb sikere lett, mint gondolni mertem volna...

2 megjegyzés:

Zoran írta...

Szia!
Hát akkor én leszek az első, aki írok egy pár szót az oldaladra, és ehhez a képhez.
A kép szerintem az egyik legjobban sikerült fotód, és az azért is remek dolog, mert új dologgal próbálkoztál, és bejött.
További jó fotózást, és ehhez hasonló kreatív képeket kívánok.
Üdv. Zoran

Charlotte írta...

Kedves történet.
A legjobb képek akkor születnek mikor nem is számítunk rá, ezért kell a gépet mindig mindenhova vinni.:)