2009. márc. 20.

Nikol

Nikol a Kedvesem- azt hiszem, ez az egyik legjobban sikerült képem Róla. Az utómunkában Zorán nyújtott segítséget... :-)

2009. márc. 18.

X akták


A kép készítésének körülményeiről röviden: emlékszem, egy hideg, téli szombat éjszaka volt, az emberek békésen szunyókáltak ágyaikban, a kutyák is összehúzták magukat rozoga faházaikban a Hold pedig félve bújt meg a tájra leszálló köd áthatolhatatlan takarója mögött. A tévében pont a "Bukás" c. film ment, amelyen kedvesem elaludt, egyedül néztem végig a Hitler utolsó napjait bemutató alkotást. Amikor a fotelből felálltam, észrevettem, hogy az utcai lámpák fényei csak nagyon nehezen tudnak áttörni a környékre leereszkedett ködön, így egészen valószerűtlen, sejtelmes hangulatot árasztott az utca. Egy hirtelen ötlettől vezérelve fogtam a gépemet, hónom alá csaptam az állványomat, és kimentem- fotózni. Csináltam néhány képet az udvaron, majd az utcára kilépve felpillantottam a lámpákra, és egyből az jutott eszembe: tisztára olyanok a fények, mintha egy ufó szállna le éppen. A gondolat olyannyira megtetszett, hogy az állványt felállítottam kb. 20 méterre az egyik lámpaoszloptól, beállítottam manuálisan az élességet (persze csak hozzávetőlegesen), a záridőt és a rekeszt, végül belőttem a késleltetőt, és odarohantam a lámpa alá, ahol igyekeztem "áhítatosan" felnézni az "ufóra". Mondanom sem kell, ezt meg kellett csinálnom néhány alkalommal, mire a kellő eredményt kaptam, de végül sikerült az elvárásaimnak megfelelően elkészítenem a képet. Rögtön ezután -kihasználva, hogy kedvesem még mindig békésen szunyókált- fel is dolgoztam a fotót, az Anett barátnémtól kapott ps segítségével. A feldolgozás részleteit hadd tartsam meg az "idegenek" titkául, de ha valakit nagyon érdekel, megírhatom priviben.
Nos, így készült a kép, melynek nagyobb sikere lett, mint gondolni mertem volna...